Szalámimester 40 éve

A 2019-es igazán különleges év számunkra, hiszen alapításunk 150. évfordulóját ünnepeljük. Ebből az alkalomból szeretnénk méltóképpen megemlékezni elődeink és jelenlegi munkatársaink elkötelezett munkájáról, valamint fogyasztóink megtisztelő bizalmáról, amelyek nélkül cégünk hosszú, sikeres fennállása és a PICK Téliszalámi töretlen ismertsége elképzelhetetlen lenne.

Mindezeken túl azonban a PICK Téliszalámi sikertörténetének máig létezik egy elengedhetetlen „összetevője” a szalámimester személye. A szalámimesterek szaktudását a gyár fennállása alatt mindig nagy tiszteletben tartotta, és elismerte a cég minden dolgozója. Nem csoda: aTéliszalámi gyártásának titkát teljes egészében csak a mindenkori szalámimester ismerte, ő volt birtokában a fűszerezés receptjének is. A hétpecsétes titok gyakran apáról fiúra öröklődött.

A szalámimester szaktudása, gondos odafigyelése biztosítja ma is, hogy a PICK Téliszalámi a megszokott minőségben és ízvilággal kerülhessen fogyasztóink asztalára.

Ismerjék meg Függ István szalámimestert, akinek az élete több mint 40 éve összefonódott a szalámival, és aki minden egyes rúd szaláminál ugyanazt a lelkesedést és alázatot érzi a mai napig.

Matematikus szerettem volna lenni, aztán ide nősültem Szegedre, 1969 óta élek itt. A szalámigyár az első igazi munkahelyem. Annak idején azzal győzködtek, hogy itt a programozásnál és a technikai berendezések üzemeltetésénél nagyon jól tudom majd a matematikusi képességeimet kamatoztatni. Amikor az akkori üzemvezetővel kezet fogtam, ő azt mondta, biztos benne, hogy legalább 40 évig itt fogok dolgozni. Jó emberismerő hírében állt… Furcsa, de én is rögtön tudtam, hogy ezt akarom csinálni, tényleg szerelem volt első látásra. Először klímakezelőként, klímagépészként dolgoztam, így ismertem meg az akkori szalámimestert, Hárs Feri bácsit, aki szigorúan bánt az emberekkel, mégis rendkívül nagy tekintélye volt. Ekkor már megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ha lehet, én biztos, hogy szalámimester leszek.

A szalámi választott ki engem, nem is én a szalámit. A mai napig minden nap kóstolok, valahogy úgy éreztem és érzem most is, hogy kiváltságos helyzetben vagyok, amiért nekem sokkal több mindent elárul a szalámi, mint másnak. Az érzékszervi tulajdonságokat persze lehet fejleszteni, tanulni, de azt hiszem, hogy ezt a munkát elsősorban szeretni kell. És egy picit megszállottnak lenni. Bármilyen furcsán hangzik, egyfajta szeretetnyelvként gondolok rá: jó dolog olyan munkát végezni, amivel másoknak örömet lehet okozni.

’87-ben neveztek ki készáru-leadó művezetőnek, a klíma miatt már rendelkeztem alapanyag-ismerettel, és volt affinitásom a füstöléshez, érleléshez is.

Jó meglátásaim voltak, eszközöltünk pár újítást is, és ami mindennél fontosabb:hagytak dolgozni. Hárs Feri bácsi halálával a szalámimesteri beosztás nem lett betöltve. Voltak, akik ugyan betöltötték a szalámimester funkcióját, így Szlatárovics Tóni, Szakács Öcsi, Balatoni Jóska, de kinevezett szalámimestere nem volt a vállalatnak. Hárs Feri bácsi után egyedül engem neveztek ki szalámimesterré, én ragaszkodtam is hozzá, hogy adjuk meg a szaláminak ezt a tiszteletet. Ne nekem, hanem a szaláminak.

2007 óta, amióta kimondottan a szalámimesterséggel foglalkozom, a száraz árut vagy a penészes szalámit szép lassan 7000 tonnáról 10 000 tonnára tornáztuk fel. Ez nagyon szép eredmény, ami mögött rengeteg munka van.

A tökéletes szalámi persze nem kizárólag a szalámimester érdeme: egy karmester sem tud egyedül zenélni! A szalámimester egy csapat munkáját koordinálja. Borzasztóan szeretek fiatalokkal dolgozni, mert mindig tanulok legalább annyit tőlük, mint tőlem ők. Ráadásul rugalmasnak, nyitottnak is kell lenni, hiszen ez a munka nem ér véget soha azzal, hogy hazamegyek. Bárki felhívhat, akár hajnal 2-kor is, ha valami gondja van. De akkor is a szalámihoz vezet az első utam, ha bemegyek a felségemmel a hipermarketbe. A nejem ilyenkor gyakran megjegyzi: „hát mit nézegeted, nem látod eleget?” „Látom, persze, de nem eleget – válaszolom neki ilyenkor.” Matematikusnak készültem, úgyhogy könnyen ki tudtam számolni: 42 év alatt nagyjából 300 millió rúd szalámi ment át a kezemen. A legfontosabb, amit tanultam, hogy ezt a szakmát tisztelni kell. Hivatásként kell űzni. Én a szalámit leginkább mindig egy műalkotásként kezeltem.

Megtanultam, hogy a szalámi jól elkészíti magát, ha hagyjuk. Ha hagyjuk, hogy az és úgy történjen, amit és ahogy a természet szabályoz… A szalámi a főnök, nem a szalámimester!

A szalámimesterrel készült élet-interjú részlet forrása: Nyáry Krisztián, Hevesi Judit: Óriások vállán, 2019.